Liba patak fogyás

A szokásos összevissza alapon történő városbéli biciklizésem közben találtam ezt a hajót a Stefánián. Az a fekete izé ott mellette, az elemtartó rekeszének fedele.

Ahogy ott álltam és óvatosan mustrálgattam, egyszer csak óvatlanul lehajoltam érte, mely tettem következtében a hajó természetesen azonnal bekerült a bicaj kosarába. Mindig ez van! Mikor akár csak egy kicsit is úgy érzem, miszerint fogyni látszanak a feldolgozásra váró tárgyak, olyankor vagy beállít valaki egy doboz valamivel na ezért nem nyitok mostanában ajtótvagy mint ahogy most is történt, én magam találok egy boncolandó kincset, akár csak így egyszerűen, bicajozás közben az utcán.

liba patak fogyás

Az a baj az ilyen talált kincsekkel, hogy mire hazaérek velük, addigra valahogy mindig odavész a tárgy irányában kezdetben mutatott hatalmas lelkesedés. Ilyenkor unottan bevágom a valamit egy félreeső sarokba, ahol évekig hever rémülten, szomorú sorsára boncolás várva. Amúgy mint már annyiszor, most sem ez a hajó következett volna, hanem az úgy volt, hogy már megint nem találtam meg amit kerestem. Hogy mit kerestem?

Valaha vettem a Pecsa zsibvásárban liba patak fogyás még az volt egy He-Ne lézercsövet. Ugyan fogalmam sem volt róla, hogy mégis mi a csudát fogok liba patak fogyás kezdeni, hanem csak úgy egyszerűen mint az már annyiszor megesett meggyőzött a forintos ára. Építettem ehhez a csőhöz egy nagyfeszültségű tápegység et, majd beszereltem az egyetlen alkalmasnak látszó dobozba, ami egy diavetítő volt. Nem különösebben formás narancssárga műanyag doboz, az elejéből kilógó fényes csővel.

Ez így egy annyira rikító szerkezet lett, hogy úgy gondoltam, hogy ezt aztán már tényleg képtelenség lesz nem megtalálni a polcon.

liba patak fogyás

Hát ja Igazándiból eszem ágában sem volt szétszedni ezt a hajót mármint akkor és ottcsak mikor megláttam a választékot Fujitsu DL nyomtatóBRG MK, hűtőgépkompresszorvalami fura mód egyből hatalmas kedvem kerekedett a hajószereléshez.

Kiskoromban, mikor néhányszor Kunmadarason nyaraltam, a teknővájó cigány fia volt a sztár, az apukája által faragott hajóval. Összeverődtünk, aztán lerohantunk a patakhoz hajót tologatni, meg dobáltuk egymást békával. Itt kívánom megjegyezni, hogy az előbbi sem különösebben értelmes, azonban az utóbbi, az azért egy kifejezetten értelmetlen ügyességi játék.

A MÁRTON-NAPI LIBA

Már úgy értem, hogy azért ügyességi, mert ugye csak az tudja arcba küldeni a játszópajtását egy gusztustalan nyálkás békával, aki képes rá, hogy pusztakézzel kifogja szerencsétlen állatot a vízből. Azt meg kell hagyni, hogy ez azért igencsak meglepő környezetváltozás volt egy pesti gyereknek, hiszen a fővárosi betonrengetegben se patak, se béka, de még csak egy árva liba se volt, ami elől nagyszerűen lehetett menekülni.

Ez a liba elől menekülés egy amolyan fogócska szerű játék volt, csak nem egymás, hanem a gúnár elől kellett meglógni, mert ha nem sikerült, akkor megcsípett. Szóval még komoly tétje is volt a futásnak. Most meg csak úgy egyszerűen el volt dobva az utcán A cigánygyerek fahajója korántsem volt ilyen szép, ellenben nagyszerűen úszott a vízen. Még, hogy a vízen? Az említett patak olyan zöld volt, hogy egyáltalán nem látszott zsírvesztés a sportolók számára békanyáltól.

Meglepő volt látni, amint a falusi gyerekcsapat gátlástalanul beleszalad liba patak fogyás zöld mocsokba.

Keress receptre vagy hozzávalóra

Mondjuk az is meglepő volt, mikor a többi gyerek gyanúsan méregetve rám kérdezett, hogy: Miért van rajtad cipő? Hát nem játszani engedtek ki?

liba patak fogyás

Az van odaírva, hogy "speed", vagyis nagyon gyorsan megy. Szerintem viszont nem megy ez már innen sehova.

Szétszedem, belenézünk, majd szomorú arccal átszórom a maradványait a szemetesbe. Persze ha meglenne a többi része is, akkor ki lehetne vele menni a városligeti csónakázótóhoz, és meg lehetne úsztatni.

Amúgy a minap ki is mentem, csakhogy a tóban víz helyett a szokásos módon pusztán por volt. Ennek a hajónak gyönyörűséges karosszériája van. Ellenben a cigánygyerek fahajója, na az aztán nagyon nem így nézett ki!

Emlékeim szerint liba patak fogyás inkább volt egy félresikerült teknő, mint normális formájú hajó. Persze ez minket egyáltalán nem érdekelt, hiszen nagyszerűen lehetett vele játszani. Ráadásul mivel fából készült, ami anyag köztudottan úszik a vízen, ezért még csak el sem tudtuk süllyeszteni. Megszemléltem a hajótörzset alulnézetből. Mindjárt két hasonlóságot is felfedeztem az előbb említett fahajóval.

Egyrészt ennek a hajónak is bordás az alja, bár ezek itt egyáltalán nem faragásnyomok.

Maszek vízi erőművet tervezett a Caprera-patakra

Másrészt liba patak fogyás pont mint a fahajónak, ennek sincs motorja. Mondjuk ennek legalább gyárilag volt itt valamije. Szóval a piros gomb egy kapcsoló. No de mi lehet az a sárga?

liba patak fogyás

Az kérlek egy dugó, mely a hajótest víztelenítésére szolgál. A jobbra látható apró lyukban volt eredetileg az antenna. Ez persze csak azután derült ki, miután végre sikerült felnyitnom a hajótestet. Azért kár, hogy se távirányító, se motor, se semmi modellezési kedv Gondoltam indításképp mármint nem a hajó, hanem a szétszedés indításaként kitekerem a teleptartó fedelének csavarját.

Próbálom rendszerezni a dolgaimat, csak nem sikerül. Vagy ha igen? Akkor szinte azonnal kiderül, hogy jobban jártam volna, ha inkább nem teszem.

Mert ugye most is mi van? A legutóbbi elképzelésem szerint a fáspince megmarad fáspincének, ezért a szerszámok, ha nem is mind, de az apróbbak átkerültek a másik pincébe. Most meg ugye mi kéne? Természetesen egy apró csavarhúzó.

Persze ki lehet nyitni a hajót úgy is, hogy befogom a satupadba, majd keresztbe hosszába áttolom rajta a körfűrész t. Bevallom őszintén, hogy rezgett a léc, csak aztán valahogy mégsem volt merszem ennyire belecsapni a lecsóba. Akarom mondani a hajóba. Mi az, hogy miért?

Nos azért, merthogy a kisebbik kamerát hoztam magammal, amivel nem lehet videózni. Márpedig egy ketté körfűrészelt hajó története, az mindenképp megörökítendő témának minősül. Már majdnem átmentem a másik pincébe a csavarhúzóért, mikor is eszembe jutott na persze, megláttamhogy van egy falra csavarozott csavarhúzó készletem, mint amolyan vésztartalék.

Három ceruzaelem kell a hajóba. Nem tettem bele elemet, merthogy az a pincében aztán végképp nincs, a kamerából meg mégsem szedhetem ki az akkukat, mert ugye akkor nem lesz mivel fényképezni.

liba patak fogyás

Persze az, hogy a kamera tartalék akkui mindeközben akcióra készen lapultak a zsebemben, az nem akkor, hanem csak így utólag jut eszébe az embernek.

Mivel semmiféle összetartó csavart sem találtam, ezért úgy gondoltam, hogy vagy nincsenek is csavarok, vagy nagyon el lettek rejtve a matricák alá. Ezen elképzelésemnek menten áldozatul is esett a hajó teljes matricakészlete.

Szó nincs róla, hogy a szerző tévedhetetlennek tartaná magát! Hiába a majd ezernyi szétszedett holmiakkora bakokat tudok lőni, hogy csak nézek! Most például a lyukakban látható apró fehér pettyeket néztem be. Elsőre ugyanis azt gondoltam róluk, hogy azok annak nyomai, hogy a hajótest két fele sziloplaszt ragasztóval lett összefogatva, illetve víztelenítve.

Olvassa el is